A társasjátékok története nagyon régre, kb. időszámításunk előtt 3000 évre nyúlik vissza. Az első táblásjátékokkal már az akkori Egyiptomban is játszottak. Azonban igazán a II. világháború után élte első virágkorát, amikor főleg a nyugati országokban, elsősorban Németországban egyre többféle társasjátékot dobtak a piacra. A következő bumm pedig 1980-as években következett be, amikor már egyre szélesebb közönség számára gyártottak különböző típusú játékokat.
Mára már több ezer társasjáték elérhető a piacon, éppen ez az oka annak, hogy szülőként nem könnyű kiigazodni és tájékozódni, ha gyermekeink részére szeretnénk megtalálni a megfelelő társast.
Ezért gondoltam egyet, és megkértem Bojti Annát, a Pagony Játékkiadó főszerkesztőjét és társasjáték-tervezőjét, hogy adjon nekünk néhány tippet a témában.
Hogy jött az ötlet, hogy társasjátékokat készíts?
Már gyerekkoromban is készítettem társasjátékokat, vagyis inkább a már létező játékokat másoltam le emlékezetből, mivel a szüleim nem nagyon vásároltak nekem ilyesmit. A társasok másolásánál nemcsak az eredetihez hasonló, de már a saját elképzelésünk szerint alakított játékot kapunk, hanem a játékmechanikába is bepillantást nyerünk, ami igen izgalmas.
Felnőtt koromban pedig akkor kanyarodtam vissza a játékok világához, amikor gyerekeim születtek, és velük szerettem volna társasozni. Ekkor azzal szembesültem, hogy a rengeteg piacon lévő játékból nagyon kevés az, ami tényleg bejön nekik.
Az sem mellékes szempont, hogy a felnőttek is élvezzék a gyerekkel közös társasozást, ne csak a gyerek kedvéért játsszanak. Igyekeztem ilyen játékokat készíteni.
Mi inspirál az ötleteléskor? Hogyan és kivel „teszteled” az általad alkotott társasjátékokat?
Erre könnyű válaszolni - a legerősebb inspirációm az volt, hogy az akkor 3 és 5 éves gyerekeim hétvégén hagyjanak jó sokáig aludni. Ehhez egy olyan játék kellett, ami kellőképp és sokáig leköt két különböző korú testvért, és amit felnőtt nélkül is tudnak játszani. Pár zsákutca után sikerült egy ilyet terveznem, és büszkén mondhatom, bevált. Később ezt a társast Titkok szigete címmel neveztem be a Gémklub és a JEM magazin társastervező pályázatára, ahol gyerekjáték kategóriában első díjas lett. Később a szigetből elhagyatott rét lett, az állatokból pedig kuflik és a kupac környéki lények. Ez a játék Kuflinyomozók címen jelent meg a Pagonynál.
Máskor egy születésnapra tervezett „kalandjáték” ihletett egy társast. A helyszín a szentbékkállai kőtenger volt, és a gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy megszólítsák a Kövek Szellemét egy tánccal. Ezt nagyon élvezték, így elhatároztam, hogy az ötletet felhasználom egy társasjátékban is. Ez lett A kuflik és az esőtánc, amiben szintén táncolunk, így olyan gyerekekkel is jó játszani, akik nehezen ülnek meg egy helyben.
Ahogy korábban említettem, játékterveim fő tesztelői a saját gyerekeim és a barátaik, de a Pagonynak is van tesztelő csapata, illetve iskolákban, óvodákban is járunk időnként.
Fotó: Testvérek a Kuflinyomozóval játszanak
Hogyan csoportosítanád a társasjátékokat? Melyiket milyen korosztálynak ajánlod, valamint melyik fajta mit fejleszt a gyerekeknél?
Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni, hiszen rengeteg játék van, sőt, csak a játékmechanikákból is több mint 50-et lehetne felsorolni. Emellett - mi játékosok is - sokfélék vagyunk. Van, aki a konfrontatív, vagyis egymás ellen játszható társasokat kedveli, van, aki kooperálni szeret. Sokan az interakciót élvezik, mások pedig azt, amikor csöndben gyűjthetik a pontjaikat anélkül, hogy ebbe más belekontárkodna.
Általánosságban talán annyit el lehet mondani, hogy a 3-5 éves korosztálynál előny, ha nagyobb a szerencsefaktor a játékban, mert akkor a szülőkhöz hasonlók esélyekkel indulnak. Ugyanez igaz a memóriajátékokra – ebben mindig simán elvertek a gyerekeim. Viszont egy logikai vagy taktikai játéknál a felnőtt előnyben lenne.
Nagyobbaknak 6 év fölött már izgalmasabbak az olyan társasok, ahol a gyerekek érzik, hogy valóban van beleszólásuk a játék menetébe. Itt is először a pörgősebb, egyszerűbb szabályú játékokkal kezdeném, és később, a már tapasztalt játékosoknak ajánlanám a komolyabb és bonyolultabb, stratégiai gondolkodást igénylő társasokat.
Általánosságban érdemes megszívlelni a kiadók ajánlásait, és a gyerek korosztályának megfelelő játékot választani, különben csalódás érhet minket. Talán már tud a gyerek a szabályoknak megfelelően lépegetni egy nagyobbaknak szóló játékban is, de valójában még nem érti, mi miért történik, és emiatt ügyetlennek érezheti magát.
A társasjátékok és a fejlesztés kérdése – hát igen, sok szülő keres kifejezetten fejlesztő játékokat a gyerekének, pedig az az igazság, hogy minden társasjáték fejleszt, és jó esetben ezt a gyerek észre sem veszi. Gondoljunk arra, hogy sokuknak milyen nehéz egy helyben ülni, fókuszálni, szabályt követni, de egy társasjáték erre rávezeti őket.
A szülőknek sokszor probléma, hogy a különböző korosztályú testvéreknek milyen közös társasjátékot vegyenek. Létezik olyan társas, ami leköt például egy óvodást és iskolást is? Melyek ezek?
Ebben az esetben leginkább kooperatív játékok jutnak az eszembe, melyeknél eltérő játékmechanizmusaiban különböző korosztályok jeleskednek. Ilyen például a korábban említett Kuflinyomozók. A memória részében a kisebbek erősek, a dedukcióban és a mesélésben a nagyobbak, és mivel a játékosok együttműködnek, ezért jól kiegészítik egymást. Hasonló a Rókanyomon, mely szintén kooperatív, nyomozós játék.
Van egy társas, ami elvarázsolta az egész családunkat, és amiért kisiskolás kortól egészen a felnőttekig mindenki rajong - ez a Zombie Kidz. A titka az, hogy az alapjáték nagyon egyszerű mechanizmusú, gyorsan tanulható, de pár parti után újabb és újabb játékszabályokkal, -elemekkel gazdagodik (borítékokat nyitogatunk). Ahogy a játék fejlődik, úgy fejlődnek maguk a játékosok is.
Mi a megoldás, ha a gyerek nem viseli jól, amikor veszít a társasban? Mit tegyünk, hogy ne vegyük el a kedvét a játéktól?
Valóban, a gyerekek egy bizonyos korban elég nehezen viselik, ha nem nyernek egy játékban. Nem tartom szerencsésnek, ha a szülő ilyenkor nyerni engedi a csemetéjét. Ebben az esetben inkább javasolnék kooperatív játékokat, mint a Maszat és az elveszett plüssök, a Kuflinyomozók vagy A kuflik és az esőtánc.
A másik lehetőség, ha szülő játszik a kisgyerekkel, az előnyadás. Itt kimondjuk a gyereknek, hogy ez a játék neked nehezebb, de ha én felnőttként adok bizonyos előnyt, akkor azonosak az esélyeink. Lencse Máté és Jesztl József egy könyvet is írt erről a témáról Jól játszani címmel, melyben több társasjáték is található.
Ha pedig a gyerek kiborul a vesztéstől, de a kooperatív és előnyt adó játékok nem jönnek be neki, akkor érdemes türelmesen megvárni, míg jobban tudja kezelni ezeket a helyzeteket, esetleg kevésbé konfrontatív, például pontgyűjtős játékokat játszani vele, ahol csak a játék végén, pontszámlálás után derül ki, hogy ki nyert.
Az én 5 éves lányom általában új szabályokat talál ki játék közben. Javasolt-e ilyenkor ragaszkodni az eredeti szabályokhoz vagy nem baj, ha hagyjuk, hogy a saját szabályai szerint játsszon?
A 3-5 éves gyerekeknél ez gyakori, és normális is, hiszen ilyenkor alakul ki a szabálykövetés. Szerintem sokkal jobb, ha engedjük őket kicsit alakítani a játékot, minthogy elvegyük a kedvüket az egésztől a szabályhoz való ragaszkodással. Később persze érdemes már törekedni a szabály betartására, hiszen a játék nagy valószínűséggel úgy működik jól.
Olyan helyzettel is találkoztam már, ahol a bonyolult szabály és az ebből következő türelmetlenség ahhoz vezetett, hogy a gyerekek nem értették meg jól a játékszabályt, és a maguk módján próbáltak játszani. Ilyenkor érdemesebb egyszerűbb társast választani, ahol nagyobb lesz a sikerélmény, vagy esetleg játékbemutató videókból elsajátítani a szabályokat. Ilyenből ma már rengeteget találunk az interneten, például a Mit játsszunk? csapata mutat be sok társasjátékot érthetően.
A társasozás segíthet-e egy szociálisan érzékeny, visszahúzódó, viselkedészavarral élő vagy érintett gyermeknek megnyílni a társai felé? Ha igen, hogyan?
Erre a válasz szerintem egyértelműen igen.
A szorongó, visszahúzódó gyerekeknek gyakran nehéz a többiekhez spontán kapcsolódni, de a társasjátékozás olyan szabályozott körülményeket teremt, mely segítséget, mintegy mankót ad nekik. A közös játék mellett nagyon fontos a támogató közeg, ahol nem szoronganak, és ki tudnak bontakozni.
Jövőre fog megjelenni egy olyan játékunk, amit az Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanulói készítettek kifejezetten azért, hogy jobban megismerjük egymást, és mélyebb beszélgetéseket is folytassunk, mindezt persze lazán és sok humorral. A tesztjátékok során azt tapasztaltuk, hogy amellett, hogy a gyerekek imádták a játékot, a visszahúzódobbak elkezdtek megnyílni, ezzel szüleiket, barátaikat is meglepve.
A kisebbeknek a Boribon, hogy vagy? játékunk segít kifejezni az érzéseiket, gondolataikat, amiket szavakban még nehéz elmondaniuk. Büszkék vagyunk rá, hogy ez az Ország játéka lett 2018-ban. Az Adj egy pacsit, Boribon a kedves feladataival (cirógasd meg az arcom, fújj a hajamba, adj egy puszit) segít közel kerülnünk egymáshoz.
Emellett kifejezetten viselkedészavarral élő gyerekekre is pozitívan hatnak a társasok, csak meg kell találni a számukra megfelelőt. Egy figyelemzavaros, ADHD-s gyereknek nehéz benne maradnia a játékban és fókuszálni, ezért nekik a pörgős játékok valók. Ha hosszú perceket kell várni a másik gondolkodására, lépésére, mint például egy Monopolyban, azt nekik nagyon nehéz elviselniük. Az autizmussal élőknek a fogalmi gondolkodás, másokra való reflektálás okoz nehézséget, ezért fejlesztő foglalkozásokon gyakran játszanak velük Igen-t, Concept-et. De ha olyan játékot keresünk, amit igazán élveznek, akkor leginkább a gondolkodós, stratégiai játékok között keresgéljünk. Sakk, Go, Azul és társaik.
Mely társasok a legnépszerűbbek manapság az egyes korosztályok körében?
Manapság elképesztően sok társasjáték jelenik meg, évente körülbelül 1000 féle, amiből a legtöbb a már létező mechanikákat kombinálja. De azért van pár igazán friss ötlet, mint például a MicroMacro Crime City, ami a böngészők élményét hozza össze a nyomozós társasjátékokéval. Nagyon népszerűek a „firkálós” játékok (roll&write, flip&write), ahol kockával dobunk, vagy kártyát fordítunk, és ez alapján a saját lapunkat színezzük/firkáljuk, ilyen pl. a Kartográfusok, Szüret, Ganz Schön Clever, kisebb gyerekeknek a Lajka.
Emellett szót kell ejtenünk a legacy játékokról. A nagy ötlet ebben az, hogy történetet kapnak a társasok, ami sok partin keresztül bontakozik ki (általában 10-20). A legacy játékokban általában lezárt borítékok, dobozok vannak, amiket a játék egy adott pillanatában bonthatunk ki, és ezek befolyásolják a szabályt, vagy új elemeket adnak hozzá. De olyan is előfordul, hogy már nem kellő kártyákat tépünk szét, vagy átfirkáljuk, átmatricázzuk a táblát. Emiatt ezek „egyszer használatos” játékok, de rengeteg parti van bennük, és egész különleges játékélményt adnak, ezért mindenképp ajánlom őket kipróbálásra. Legacy játékból van családi, pl. Zombie Kidz, Zombie Teenz és felnőtteknek való, pl. Pandemic legacy, Gloomhaven.
Léteznek olyan játékok, amik a modern technológiát kötik össze a társasozás élményével. Ezekhez mobiltelefon, tablet is kell. Például a Bűnügyi krónikák, ahol a bűntett helyszínét úgy tudjuk átvizsgálni, hogy körbefordulunk a szobában a telefonunkat nézve.
A nagyközönség körében még talán mindig nagyon népszerűek a Dixit, Concept, Dobble játékok, amik egyszerű szabállyal rendelkeznek, könnyű megérteni őket és nagyon élvezetesek.
Fotó: Gyerekek Dobble-znak
A mi játékaink közül - az iskolások körében - az Abszolút Elfelejtett szavak volt a nyár slágere, mely egyszerű szabályú, de nagyon vicces és pörgős verbális társasjáték. Ebbe a játékba könnyű bevonni a kevésbé játékos kedvű szülőket, nagyszülőket is. Sőt, a gyerekeink még az iskolában is tovább játszhatnak vele, remek levezetés lehet egy magyaróra után az osztálynak.
***********************************************************
Kapcsolódó cikkek:
***********************************************************
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, és kövess, mert hamarosan újabb érdekes témával jelentkezem!
