Az antibiotikum szót bizonyára mindenki ismeri, szerintem nem létezik olyan ember, akinek ne írta volna fel legalább egyszer a háziorvosa élete során. Aztán persze eldöntöttük, hogy kiváltjuk-e a receptet és bevesszük-e a gyógyszert vagy sem.
Megkérdeztem néhány szülőt, mik a tapasztalatok és hogyan vélekednek az antibiotikum alkalmazásával kapcsolatban, melyre nagyon vegyes és néha egészen meglepő válaszokat kaptam. Íme néhány a teljesség igénye nélkül.
„Nekünk minden gyerek más. Az egyik gyereknél, ha várunk és nem rögtön kap antibiotikumot, akkor a végén kórház. A másik gyerek ugyanazzal a bacival legtöbbször megküzd nélküle is, és 2-3 nap alatt javulni kezd!”
„…én csak hálás szívvel nézek az antibiotikumra. Ha ez nincs, akkor a koraszülött ikreim nem élik túl...”
„Én egy antibiotikum kúra óta nem ehetek tojásfehérjét és semmit, ami glutént tartalmaz.”
„Írtózom az antibiotikumtól, és ez alapján járunk mi is másik városba orvoshoz, mert nálunk kb. minden gyermekorvos mindenre az antibiotikumot írja fel.”
„A családban az egyik gyermeknek egy antibiotikum kúra után térkép nyelve lett…”
„A mi gyerekorvosunk csak és kizárólag akkor ír fel ilyesmit, ha valóban szükséges, és egyéb gyógyszeres kezelés nem hozott eredményt. Tehát nem rutinszerűen írja fel. Ez számomra az egyik legfontosabb szempont volt a gyerekorvos választásakor. Ezért hajlandó vagyok 20 kilométert autózni egy közeli településre, mert itt nálunk a többi orvos nem ilyen szemléletű.”
Valójában azonban mi átlagos szülők olyan keveset tudunk erről az igen megosztó gyógymódról, így gondoltam egyet és megkértem dr. Kovács Tibort, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet csecsemő- és gyermekgyógyászát, hogy válaszoljon néhány kérdésre a témában.
Dr. Kovács Tibor, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet orvosigazgatója, csecsemő- és gyermekgyógyásza
Egy kisgyermek esetében mik azok a tünetek és betegségek, amelyekre az orvos antibiotikumot írhat fel?
Az antibiotikumok használata nagyon nagy körültekintést igényel mind az orvos, mind a páciensek részéről. Nem mindegy, hogy melyik készítményt javasolja az orvos, és az sem mellékes, hogy milyen adagban és mennyi ideig kell az adott készítményt szedni.
Szeretném hangsúlyozni, hogy sokszor összekeverik az antibiotikumoknak a lázcsillapításban betöltött szerepét és a lázcsillapító gyógyszerek használatát. Az antibiotikumok NEM lázcsillapító gyógyszerek, mint ahogyan nem is köhögéscsillapítók.
Az antibiotikumok baktériumok által okozott megbetegedések oki kezelésére szolgáló gyógyszerek, melyek a betegség gyógyítása révén érik el azt, hogy a láz megszűnjön, vagy éppenséggel a köhögés abbamaradjon. Tehát TILOS önmagában a láz, mint tünet esetén antibiotikumot adni!
Az orvos a betegvizsgálat során a kórelőzmény és a kórlefolyás ismeretében sok esetben egyértelműen meg tudja állapítani, hogy az adott megbetegedést baktérium okozza vagy sem. Jó példa erre akár a gennyes középfül-gyulladás, akár a tüszős mandula-gyulladás. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a fertőzések kórokozói nem kizárólag baktériumok. Sőt! A felső légúti fertőzések 80-90%-ért különböző vírustörzsek tehetők felelőssé. A vírusfertőzésre az antibiotikum nem hat, éppen ezért annak kezelésére antibiotikumot használni teljesen felesleges gyógyszerterhelés, annak minden mellékhatásával együtt. A fentiek miatt nem lehet általánosságban megválaszolni azt a kérdést, hogy milyen tünetek és betegségek esetében szükséges antibiotikumot rendelni, hiszen éppúgy okozhat orrfolyást, torokfájást, lázat, köhögést vírus is és baktérium is. Ugyanígy torokgyulladást, mandulagyulladást, hörgőgyulladást, középfül-gyulladást is tudnak okozni vírusok és baktériumok egyaránt.
Milyen módon lehet megkülönböztetni a vírusos és bakteriális jellegű megbetegedéseket?
Abban az esetben, ha az orvos számára nem egyértelmű, hogy baktérium vagy vírus okozza a páciense panaszait, akkor is több mindent tehet a kóreredet tisztázása érdekében. Ilyen lehet, hogy szükség esetén naponta újra vizsgálja a beteget, melyek során a diagnózis egyértelművé válhat (pl. afták jelennek meg a garat- és szájnyálkahártyán, ami vírusfertőzésre utal). Az ismételt fizikális vizsgálaton túl könnyen elérhetőek az alapellátási rendelőkben is laboratóriumi gyorstesztek, melyek szintén közelebb visznek a diagnózis felállításához. Ilyenek a vizelet gyorstesztek, a Strep A gyorsteszt, illetve a CRP vizsgálat. Utóbbi egy olyan gyulladásos fehérje, melynek a szintje jellemzően – de nem kizárólagosan – baktérium okozta fertőzések kapcsán emelkedik meg a vérben, ráadásul a fertőzés súlyosságával egyenes arányban. Végső esetben, pedig laboratóriumi vizsgálatok elrendelésével juthat biztos diagnózishoz.
Amennyiben elkerülhetetlen az antibiotikum adása a kezelés során, akkor az orvos figyelembe veszi, hogy az adott betegséget melyik baktériumtörzsek okozzák legnagyobb valószínűséggel és azok melyik antibiotikumra érzékenyek leginkább. Minden gyógyszerrendelésnél figyelembe kell vennie, hogy melyik az a készítmény, amelyik használata a legkevésbé megterhelő a szervezet számára és a legkevesebb mellékhatással bír. Tipikus hasonlat, hogy nem lövünk ágyúval verébre.
Mindenképpen szeretnék pár szót ejteni az antibiotikum rezisztencia kérdésköréről is, mely igen nagy egészségügyi problémára világít rá. Köztudott, hogy a baktériumtörzsek képesek úgy megváltoztatni a genetikai állományukat és kiszelektálódni, hogy ellenállóvá váljanak az antibiotikumnak. Ezt az egyébként részükről természetes folyamatot felgyorsítja a felesleges és túlzott antibiotikum használat, de az is, ha nem megfelelő dózisban és ideig alkalmazzuk azokat. Mivel új, egyszerű és hatásos antibiotikumok kifejlesztése ezzel a folyamattal nem tud lépést tartani, ezért valós veszélyt jelent, hogy egyre gyakoribbá válnak azok a baktérium okozta fertőzések, melyekkel szemben nincs hatékony, célzott fegyverünk. Éppen ezért mindannyiunk közös felelőssége, hogy miként nyúlunk a meglévő antibiotikumokhoz.
Milyen mellékhatásai lehetnek az antibiotikumnak? Tudna esetleg konkrét példát mondani?
Az antibiotikumoknak - mint minden más gyógyszerkészítménynek - lehetnek mellékhatásai. Ezeket az elrendelés során ugyanúgy értékelni kell, hiszen az előny-kockázat mérlegelése minden esetben kötelező. Az antibiotikumoknak lehetnek általános mellékhatásai, mint például fejfájás, szédülés, hányinger, hasfájás, bőrkiütés, lehetnek a hatásmechanizmusukból következők, mint például hasmenés, gombás fertőzések kialakulása (szájpenész, pelenka kiütés), hiszen az antibiotikum nem csak az adott fertőzésért felelős „rossz” baktériumot pusztítja el, hanem a velünk élő jótékonyakat is. További mellékhatás lehet esetleges allergiás reakció kiváltása (csalánkiütés, ajak-, szemhéj duzzanat, gégeödéma, sokk) is. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a gyógyszerek lebontása a szervezetben, illetve azok kiválasztása megterheli a veséket, májat, ezért ezeknek a szerveknek a betegségeiben különös körültekintést igényel egy készítmény adása, adagolása. Végül azt is tudni kell, hogy szed-e a gyermek rendszeresen valamilyen egyéb gyógyszereket, mert hatásukra, mellékhatásukra kölcsönösen befolyásoló lehet az antibiotikum alkalmazása.
Milyen óvintézkedésekkel lehet elkerülni vagy tompítani a fent említett mellékhatásokat?
Az első és legfontosabb, hogy kizárólag baktérium okozta fertőzés kezelésére, az előbb említett kockázat/előny mérlegelését követően rendeljünk antibiotikumot. Minden készítmény alkalmazása előtt rá kell kérdezni az esetleges gyógyszerérzékenységre, alapbetegségre, rendszeresen szedett gyógyszerekre. Fel kell hívni a páciensek, illetve a szülők figyelmét az esetleges mellékhatásokra és a szükséges teendőkre. Ilyen lehet a társuló gombás fertőzés felismerése, és a gombaölő készítményekkel történő kezelés mikéntjének megismertetése, vagy a probiotikumok alkalmazása.
Tipp:
A Nuvita rezgőmembrános inhalátor alkalmas felső légutak (megfázás, eldugult orr) és alsó légutak (hörgők és tüdő) kezelésére. A Nuvita inhalátor készülék gyorsan és hatékonyan porlasztja el az olaj alapú, illetve vízbázisú gyógyszeres oldatot.
A berendezés elemmel és hálózati adapterről is működtethető, így kompakt méretének köszönhetően bárhova magunkkal vihetjük.
Ha a babánk még szopik vagy tápszert eszik, az kihatással van az antibiotikum alkalmazására?
Abban az esetben, ha egy baba anyatejet kap, az mindenképpen egy szerencsés helyzet, mert az anyatej tartalmaz vírus- és baktériumellenes anyagokat egyaránt. Ilyen gyógyszerrel nem rendelkezünk a későbbi életszakaszokban! Ráadásul a babákat 3 hónapos korukig még az anyai ellenanyagok is védik. Mivel ebben az életkorban egyébként is a légúti kórokozók közül a vírusok dominálnak, ezért viszonylag ritkán kényszerülünk antibiotikum adására.
Valóban igaz az, hogy egyes antibiotikumok esetében hosszútávon is adódhat mellékhatás, mint például gluténérzékenység?
Amennyiben a bélflóra sérül az antibiotikus kezelés során, akkor akár tartósan fennmaradhat a hasmenés. A gluténérzékenység egy autoimmun betegség, és ennek vizsgálata során kutatók azt találták, hogy egy Enterococcus gallinarum nevű bélben élő baktérium a nyirokszervekbe kerülve felelős lehet az autoimmun betegség kiváltásáért. Vagyis, ha a bélflóránk nem megfelelő összetételű, a bélfal áteresztőképessége valamilyen oknál fogva kórosan megnő, akkor az már egyéb megbetegedések kialakulásához is vezethet.
Valóban szükséges kiegészítés a probiotikum antibiotikum szedésekor?
A probiotikumok adásának azért van jelentősége, mert ahogy azt korábban említettem az antibiotikum nincs tekintettel a normál és hasznos bélflóránkra. Azt viszont nehéz megmondani, hogy a jelenleg rendelkezésre álló probiotikumok mennyiben tudják visszaállítani a kezelés előtti bélflórát. Ehhez a mainál sokkal pontosabban, gyorsabban és olcsóbban kellene tudni vizsgálni a velünk együtt élő jótékony baktériumokat, illetve célzott visszapótlásuk lenne az ideális. Mindenesetre addig is jó, ha élünk a jelenlegi probiotikumok adta lehetőségekkel. A lényegük, hogy a gyomorsav ne ártalmatlanítsa a probiotikumokat, mert különben nem jutnak el a megfelelő bélszakaszokig.
Milyen alternatívák vannak, ha nem szeretnénk antibiotikumot adni a gyermeknek?
Az antibiotikum adása nem azon múlik, hogy szülőként szeretnénk adni azt vagy sem. Enyhébb fertőzések esetén természetesen bízhatunk a gyermek saját immunrendszerében, ilyenkor a klinikai kép és a kórlefolyás alapján a gyermekorvos remélhetőleg egyébként sem javasol antibiotikumot. Az antibiotikum elrendeléséhez mindig az előny-kockázat mérlegelése adja a vezérfonalat, és azt az orvos tegye meg, ne a szülő. Egy igazolt, baktérium okozta tüdőgyulladás vagy vesemedence-gyulladás esetén például biztosan nem a páciens érdekét szolgálja a kezelés halogatása, elmulasztása, mert sokkal súlyosabb, nehezebben orvosolható állapot alakulhat ki a megfelelő terápia hiányában.
Az antibiotikus kezelés elkerülésének az is egy módja, ha igyekszünk elkerülni a bakteriális felülfertőződéseket.
Abban az esetben, ha egy vírusos náthával küzdő gyermek orrváladékát a rendszeres és alapos orrszívás segítségével eltávolítjuk, akkor a kedvező táptalajt elvesszük a baktériumoktól is, és jelentős szövődményeket előzhetünk meg. Ha egy lokális, gennyes bőrgyulladást helyileg megfelelően kezelünk, akkor annak tovaterjedése, és emiatt az esetleges gyógyszeres kezelése megelőzhető.
Milyen tippeket tud adni a szülőknek, hogy erősítsék a gyermek immunrendszerét?
Csodaszerek nem léteznek! Ha lennének, akkor a gyermekorvosok folyamatosan unatkoznának, mert nyilvánvalóan minden gyermek számára ajánlanák ezeket. Természetesen az sem igaz, hogy teljesen tehetetlenek vagyunk. A szervezet megfelelő ásványianyag-, mikroelem- és vitamin ellátottsága elengedhetetlen egy jól működő immunrendszerhez. Nagyon fontos ezek közül a D-vitamin adása. A megfelelő higiéniai rendszabályok betartásával, a közösségi helyiségek többszöri szellőztetésével is sokat tehetünk a fertőzések terjedésének csökkentése érdekében. Az immunrendszer fejlődése folyamatosan, évek alatt éri el a felnőttkori szintet, ezért óhatatlan, hogy egy közösségbe kerülő gyermek gyakrabban beteg, mint egy kisiskolás. Ehhez azonban sajnos át kell esni a leggyakoribb – és szerencsére nem súlyos – légúti- és gyomor-bélrendszeri fertőzéseken. Ugyanakkor azt is sokszor látjuk, hogy olyan esetekben is közösségben vannak a gyermekek, amikor már otthoni ápolásra, elkülönítésre szorulnának. A közösségbe járó gyermekek szüleinek közös felelősségérzete és felelősségvállalása segíthet ezen a problémán.
Tipp:
A Jané Moon Ion aromaterápiás ultrahangos párásító a szoba hőmérsékletének emelkedése nélkül termel gőzt, és teszi egészségessé a környezetet. Ionizáló segítségével nem csak páratartalom növelésére, hanem a levegő tisztítására is alkalmas, amely biztonságos a gyermek számára. Továbbá 4 színű fényterápiával is rendelkezik a készülék.
A cikk a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet közreműködésével készült.
Ha tetszett a cikkünk, oszd meg mással is, és kövess minket, mert hamarosan újabb érdekes témával jelentkezünk!
