Fotó: Pásztohy Panka

Amikor mesekönyvvásárlásról van szó, mindig dilemmában vagyok, mert a lányom elég válogatós a mesék terén. Valahogy a klasszikus történeteket nem igazán szereti, és hallani sem akarja, amit őszintén szólva meg is tudok érteni.

Habár már 5 éves, az ő kis érzékeny lelke nem veszi be azt a sok gonoszságot, amit többnyire a klasszikus mesék tartalmaznak. Gondoljunk csak például a Jancsi és Juliskára vagy a Hófehérkére. Tisztában vagyok vele, hogy a gyerekek ezeket még másképp értelmezik, mint mi felnőttek, de valahogy mégsem szívesen olvasom az ilyen „sztorikat” neki. De akkor milyen mesekönyvet érdemes választani?

Nálunk nagy sikere van azoknak a könyveknek, ami minden oldalon képpel illusztrált, és egy-egy rövid történetet mesél el tanítójelleggel. Legyen benne valamilyen szerethető állat, legyen egyszerű a nyelvezete és ne legyen túl hosszú, és persze minél kevesebb erőszak és gonoszság legyen benne.

Amikor például kutya örökbefogadás előtt álltunk, szerettem volna olyan mesét olvasni a lányomnak, aminek ez a témája, így bukkantam rá Pásztohy Panka Pitypang és Lili könyveire. Nagyon szerethetőek a történetek és a rajzok is, szinte az összes könyvet kívülről tudjuk már. :) Így hát nagyon megörültem, amikor lehetőségem adódott, hogy Pásztohy Panka, író, illusztrátort kérdezzem a munkásságáról és a családjáról. Olvassátok ti is szeretettel.  

Szüleid képzőművészek, így gondolom nem is volt kérdés, milyen hivatást választasz, de honnan jött az ötlet, hogy gyermekkönyveket írj és illusztrálj? 

Az egyetemen (MOME) animáció szakra jártam, ami nem is áll olyan messze a gyermekkönyvek világától, hiszen ugyanúgy rajzokkal mesélünk el egy történetet. Mivel a nagyobbik lányom, Lili kétéves se volt mikor diplomáztam, és miután körülnéztem, hogy animációval hol tudnék továbbra is foglalkozni, rájöttem, hogy alig maradna időm mellette a kislányomra.

Először illusztrálni kezdtem magazinoknak, később gyermekkönyv kiadóknak, de egyre csak gyűltek a fejemben a történetek, míg végül előálltam a Pitypang és Lili mesekönyv ötlettel a Pagony kiadónak. Szerencsére láttak benne fantáziát.  

A mesekönyvek illusztrálása egy speciális ága a képzőművészetnek. Mi az, amitől a rajzaid olyan szerethetőek a gyerekek (és a felnőttek) körében? 

Nincs ilyen receptem. Igyekszem olyanná formálni őket ahogy azt a lelkem diktálja. Úgy gondolom, hogy a harmonikus színek, kedves arcok sokak számára könnyen befogadható világot teremtenek.

Nem célom az olyan képi világ teremtése ami csak egy szűk réteget céloz meg. A formabontó illusztrációkkal elmesélt történeteket személy szerint kevésbé szeretem, mert úgy gondolom ezek sokszor nem a gyerek célközönség szempontjait tartják szem előtt. Ugyan sok esetben a szakma az ilyen rajzokat értékeli, számomra azonban mindig az olvasók véleménye számított igazán.  

Fotó: Pásztohy Panka

A Pitypang és Lili könyvsorozat oktató céllal íródott. Azt gondolom, a siker egyik titka, hogy aktuális és fontos témákra hívod fel a gyerekek figyelmét, úgymint az állatok védelme, környezetvédelem, társadalmi összefogás… Szerinted miért fontos, hogy ezekkel a témákkal már egész kicsi korban találkozzanak a gyerekek? 

Nem lehet elég kis korban elkezdeni a gyermekeket az állatok és a környezetük védelmére és megóvására tanítani. Minél korábban találkoznak ezekkel a témákkal, annál természetesebbé válik nekik, hogy eszerint éljék az életüket, és később felnőttként se tegyenek másként. 

Fotó: Pásztohy Panka  

Kisebbik lányod, Róza idén 2 éves. Neki melyik a kedvenc mesekönyve? Milyen gyakran olvasol neki mesét? 

Rózi minden könyvet szeret. Volt nála sláger például a tili-toli könyv, de még inkább csak lapozói vannak. Óriási rajongója lett Peppa malacnak, amit nem csak rajzfilmben szeret. Több hete nem tud elszakadni egy Peppás mesekönyvtől. Mindig azt hozza, hogy olvassuk. Felismeri a szereplőket és előszeretettel röfög hozzá. De vannak elől Pitypang és Lili könyvek is, amiket szintén szívesen vesz elő, bár neki még nehéz a története.  

Fotó: Mócz Horváth Edina

A lányom és én kíváncsian várjuk az újabb Pitypang és Lili részeket. Lesz folytatás, dolgozol most újabb megjelenésen? 

Évi két kötet jelenik meg. A legújabb a Pitypang kertészkedik. Mivel most született a kisfiam, áprilisban, az őszi rész még kicsit várat magára. Még én sem vagyok teljesen biztos a történetben, de hamarosan elkezdek ezzel is foglalkozni. Talán Lilinek is újabb testvére fog érkezni…?  

Nagylányod már 19 éves, őt is beszippantotta a képzőművészet világa? Lili is illusztrátornak készül? 

Lilit más érdekli. Mindig szabad teret adtunk neki, hogy azzal foglalkozzon, amivel csak szeretne. Lili nagyon jó a nyelvek elsajátításában, és imád utazni. Idén érettségizik. Remélem, sikerülni fog neki a választott egyetem. 

A mai világban sajnos egyre többször váltja fel a mesekönyvet a mobiltelefon és a tablet már totyogó korban, ami azt gondolom bizonyos szempontból nem jó irány. Te mit gondolsz erről? Szerinted miért fontos, hogy a szülő olvasson a gyermekének? Mivel ad többet egy papíralapú mesekönyv? 

Egyrészt nem gondolom, hogy feltétlenül ördögtől való, ha egy gyerek mesét néz, vagy egy applikációval játszik, másrészt a mértékre nagyon kell figyelni. Amikor én voltam gyerek, ugyanúgy néztük rajzfilmeket, de anno a tévéműsor szabott ennek határokat. A mai gyerekek tisztában vannak vele, hogy végtelen a műsorok száma, és pont ezért a szülőkön sokkal nagyobb a felelősség, hogy mennyit engednek belőle.

Sajnos a mesenézés, ha jól belegondolunk egy magányos tevékenység a gyermeknek, míg, ha a szülő mesél egy könyvből vagy fejből, az az egyik leghasznosabb közös időtöltés.  

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, és kövess, mert hamarosan újabb érdekes témával jelentkezem!