A mai világban a diabétesz vagy más néven cukorbetegség komoly problémát jelent a társadalmak populációinak egészségi állapotát tekintve, és sajnos a gyermekeket sem kíméli. Azonban fontos tudni, hogy jelenleg kétféle cukorbetegséget különböztetünk meg, az 1-es és a 2-es típusút.

Általában a cukorbetegség kifejezéshez az elhízást, a túlzott cukorfogyasztást társítjuk, holott a gyermekeket érintő 1-es típusú diabétesz kialakulásának oka nem ebben keresendő, valójában teljesen eltér a felnőtteket érintő, 2-es típusútól.

A gyermekkori diabétesz kialakulásáról és veszélyeiről Dr. Blatniczky Lászlóval, a Doktor24-Svábhegyi Gyermekgyógyintézet gyermek diabetológusával beszélgettünk.

******************************************************************

Dr Blatniczky László PhD

1978 óta tagja a Magyar Diabetes Társaságnak, amelyen belül alapító tagja a Gyermek Diabetes Szekciónak. Magyarországon az elsők között hívta fel a figyelmet az elhízott gyermekekben is kimutatható hiperinzulinizmusra és a mögöttes inzulinrezisztenciára.

Azt vallja, „nem azért születtünk meg, hogy betegek legyünk (...) a  jelenségek mögött zajló „rémes”, vélt, vagy valós okok, amelyek ha jelentkeznek is, az esetek döntő többségében teljességgel kézben tarthatóak és kezelhetőek. Az egészségügy résztvevőinek pedig sugározniuk kell a betegek és hozzátartozóik felé a Pál apostoli üzenetet: „…nem a félelemnek a lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”

E tulajdonságok birtoklása alapfeltétele az eredményes, empátiás és humánus gyógyító munkának.”

******************************************************************

Hogyan és miért alakulhat ki a gyermekkori, 1-es típusú diabétesz?

A tíz éven aluli gyermekeknél, ha megjelenik a cukorbetegség, az kizárólag 1-es típusú. Az alapvető helyzet az, hogy ezekben az esetben az érintett gyermekeknél genetikai érzékenyítettség fedezhető fel az autoimmun betegségre. Ennek lényege, hogy az immunrendszer a szervezet különböző szerveit, szöveteit idegennek ítéli meg, s védekező mechanizmust fejleszt ellene, amelynek egyetlen célja van, hogy a számára idegennek vélt szövetet gyulladásos paraméterekkel eltüntesse, megszüntesse.

Ez az autoimmun hajlam velünk születik, de ettől még nem lesz beteg a gyermek. Beteg attól lesz, hogy ehhez társul még valamilyen külső tényező, amely találkozik ezzel a genetikai érzékenyítettséggel, és amelynek közös eredménye az, hogy az immunrendszer az inzulintermelő sejtet véli idegennek, és ellene egy teljesen céltudatos reakciót fejt ki. Az immunrendszer egyetlen célja az inzulintermelő sejteket elpusztítani, ennek következtében alakul ki a gyermekben az inzulinhiányos állapot.

Az pedig, hogy az autoimmun genetikai hajlammal születettek körében kinek milyen szervi betegsége (diabétesze, lisztértékenysége, pajzsmirigy betegsége vagy ízületi gyulladása, stb.) alakul ki, teljesen egyéni. Nem tudjuk megjósolni azt sem, hogy melyik szerv vagy szervrendszer ellen fog elindulni egy ilyen folyamat. Az biztos, hogy a diabétesz betegségben kizárólag az inzulintermelő sejt ellen indul ez az önfelfaló mechanizmus, ezért válik inzulinhiányossá a gyermek, amelynek következtében az egyetlen alapvető feladat: a hiányzó inzulint pótolni kell, jelen ismereteink szerint egy életen át. 

A diabéteszre való hajlam megállapítható-e egész pici korban?

Megállapítható lenne, de ehhez nagyon gazdag országnak kellene lennünk. Van egy ún. HLA nevű genetikai rendszer, amelynek segítségével ki lehetne szűrni azokat a babákat, akik hordozzák magukban az érzékenyítettséget, ez azonban rendkívül drága módszer. Egyedül Finnország teheti meg manapság, hogy minden újszülöttet megszűr, és ezért tudja, hogy a megszületett újszülöttek közül ki az, aki veszélyeztetve van az ún. autoimmun betegségre. 

A diabéteszre való hajlam lehet örökletes is?

Örökölhető. A statisztikák azt mutatják, hogy az apák örökítik nagyobb arányban a gyermekeikre, 6-8 százalékában, ami azt jelenti, hogy ha egy apának 12 gyermeke van, akkor abból 1 fogja örökölni a diabétesz hajlamot. Az édesanyák, az apákhoz képest fele akkora százalékban, 3-4 százalékban örökítik át a diabétesz hajlamot, ami számokban azt jelentené, hogy ha az édesanyának van akár 15-20 gyermeke, abból jó eséllyel 1 örökölheti a hajlamot. Így természetesen minden diabéteszes betegünket arra ösztönzünk, hogy nyugodtan vállaljon gyermeket.

Ezzel ellentétben viszont rengeteg olyan család van, ahol egyik szülő sem szenved 1-es típusú diabétesz betegségben, a gyermek mégis cukorbeteg lesz. Ezekben a családokban – akár oldalágon – gyakran felbukkanak egyéb szervre lokalizálódó autoimmun betegségek.

Van-e arra statisztikai adat, hogy a gyermekek hány százalékát érinti a cukorbetegség és milyen korban?

A magyar statisztika szerint a diabétesz gyakorisága nő. Ezt 100 ezer hasonló korú lakosra szoktuk megadni. Míg a múlt század 80-as éveiben 7-8 újonnan diagnosztizált diabéteszes volt 100 ezer hasonló korú lakosra, addig ez a szám jelenleg 20 fő. Emelkedési tendenciát látunk tehát. Ami azonban még ennél is meglepőbb, hogy a 80-as évekhez viszonyítva egyre gyakoribb, hogy 6 éves kor alatt jelentkezik a betegség.

Ez azért drámai, mert minél hosszabb ideig tart a diabétesz, annál nagyobb az esélye annak, hogy ún. késői idegrendszeri-, szemészeti-, veseszövődmények jelentkezzenek. Azonban olyan korszerű ma már a kezelés, hogy ha időben észleljük a betegséget, és éveken, évtizedeken keresztül biztosítjuk a gyermek számára, hogy ő ugyanolyan normál vércukorszinten éljen, mint az egészséges kortársai, akkor nem jelennek meg az említett szövődmények. Jelen pillanatban tehát a kezelés és az ellenőrzés arra fókuszál, hogy a diabéteszes gyermekek normál vércukorszinten éljenek teljes életet. Ezt az állapotot éveken-évtizedeken keresztül nem könnyű fenntartani, de a beteg és a kezelő személyzet szoros együttműködése meg tudja teremteni ezt a helyzetet.

Melyik az a korosztály, amelyik az 1-es típusú diabétesz betegség kialakulását tekintve leginkább veszélyeztetett?

Leggyakoribb a 8-12 éves gyermekeknél, de mára már majdnem hasonló gyakoriságú a 6 éven aluliaknál is. 16 év felett pedig egyre ritkább az 1-es típusú cukorbetegség kialakulása, azonban olyan is előfordult már, hogy valakinél 50 évesen jelentkezett. 

fotó: Doktor24-Svábhegyi Gyemekgyógyintézet

Milyen tünetek esetén gyanakodhat a szülő a betegség kialakulására a gyermekek illetve csecsemők esetében?

Fontos, hogy a tüneteket korán ismerjük fel, mert a korai felismerés és kezelés nagyon jó esélyt ad a hosszútávú normál életminőségre.

A tünetek:

• egyszer csak sokat iszik a gyermek
• sokat pisil, előfordul, hogy a már szobatiszta gyermek ismét bepisil éjszaka
• nagyon hirtelen, nagyon sokat fogy a gyermek, miközben jó étvággyal eszik. 

A fent említett tünetek oka, hogy az elfogyasztott szénhidrát rendeltetésszerűen nem jut a sejtek belsejébe, mert ehhez a folyamathoz inzulinra van szüksége a szervezetnek. Ha nincs inzulin, a szervezet azt érzékeli, hogy a sejt nem jut szénhidráthoz, mert az a véráramban kering. Ennek jele a laborvizsgálatok során a megemelkedett vércukorszint. A sejtek azonban „éheznek”, ezért azok az idegsejtek is „éheznek”, amelyek az étvágyat szabályozzák. A gyermek jó étvággyal eszik. Az inzulinhiányos állapot miatt azonban megemelkedik a vércukorszint, besűrűsödik a vére, és fokozódik a szomjúságérzet. Ezért feltűnően sokat iszik. Azonban, ha iszik, akkor sokat is pisil, hiszen nem bírja a szervezet ezt a folyadékterhelést. Mivel a szénhidrát sejtekbe jutása akadályoztatott, a szervezet nem tudja fenntartani a gyermek testhőmérsékletét, és egyéb energia igényét, ezért elkezdi égetni a zsírt, ezzel biztosítva a megfelelő testhőmérsékletet és a szükséges energiát. A gyermek ennek következtében drasztikusan fogyni kezd. 

Mit tegyen a szülő, ha gyermekénél fennáll a cukorbetegség gyanúja?

Elsőként a gyermekorvossal konzultáljunk – mondja Dr. Blatniczky László gyermek diabetológus -, hiszen a háziorvosnak van lehetősége helyben vércukorszintet mérni, illetve vizeletből is gyorsan kimutatható a megemelkedett vércukorszint. A diagnózis kb. 2 perc alatt felállítható.

Sajnos az 1-es típusú cukorbetegség nem gyógyítható, az inzulinkezelésre a gyermeknek egész életében szüksége van, azonban az inzulinadagolás technológiája óriási fejlődésen megy keresztül, aminek köszönhetően a gyermek a kortársaihoz csaknem hasonló, teljes életet élhet.

A korai felismerés nagyon fontos, mert súlyos, életveszélyes anyagcsere kisiklást előzhetünk meg, ha időben elkezdődik a gyermek kezelése. A kezeletlen cukorbetegség nagyon hamar vezet ún. ketoacidózishoz, ami az anyagcsere összeomlás egyik legsúlyosabb formája.  A már ismert cukorbetegek kezelésének hiányosságai évek-évtizedek alatt a betegségből adódó szövődmények megjelenéséhez is vezethetnek. Itt semmi egyébről nincs szó, mint egy korai öregedésről: jöhetnek veseműködészavarok, lehet magas vérnyomás, látászavar, lehetnek idegrendszeri problémák. Amikor tartósan, éveken keresztül rossz egy cukorbeteg anyagcseréje, akkor ezek az öregedési tünetek korábban jelentkeznek. Azonban az időben elkezdett kezelés nyomán a betegség kordában tartható, a gyermek teljes életet élhet, de fogalmazhatunk úgy is, hogy „együtt fog öregedni” a kortásaival.