A közelmúltban a mamánál töltöttük a hétvégét, és miközben a lányom a gyerekmedencéből folyamatosan mentette ki a cserebogarakat, eszembe jutott, hogy ha nem iszonyodna olyan sok anyuka a rovaroktól, talán több gyermek tisztelné, és nem bántaná őket.

Személy szerint a pókokon kívül más soklábútól nem undorodom, de őket sem bántom. Ha meglátok egyet a lakásban, akkor jön az „Apa, itt egy pók, csinálj valamit!”, vagy ha ő nincs otthon, összeszedem minden bátorságom, és egy pohárral megfogom és kidobom az erkélyre. Sajnos azt vettem észre, hogy a lányom dettó fél a pókoktól, és ebben egyértelműen én vagyok a hibás. Ennek ellenére már pici kora óta szereti az állatokat (a cica után a csiga a nagy kedvenc), és meg lett neki tanítva, hogyan nyúljon hozzájuk, hogy ne ártson nekik. Ami számomra meglepő, hogy az ízeltlábúakat imádja fogdosni, ami egyrészről jó, mert nem fél tőlük, másrészről rossz, mert sokszor nem tudhatjuk az a bogár épp mennyire veszélyes a gyerekre.

Szóval, ebben a posztban azokat a leggyakoribb, 6 lábú (esetleg többlábú) „fenevadakat” gyűjtöttem össze, akit gyermekeink nyugodt szívvel kézbe vehetnek, megvizsgálhatnak, mert ártalmatlanok az emberre. Természetesen az összes, több tízezer fajt nem fogom megmutatni, most leginkább csak azokat az ízeltlábúakat vettem górcső alá, akikkel nagy valószínűséggel találkozhatunk egy kirándulás során a kertünkben vagy akár a lakásban.

A pókok, méhecskék, darazsak most kimaradnak a szórásból, mert róluk több órás posztot lehetne írni. Velük kapcsolatban maradjunk annyiban, hogy egyiket se vegyük kézbe, ha nem muszáj ;)

Anyukák és apukák, ti is szedjétek össze minden bátorságotokat, és mutassatok jó példát azzal, hogy ha ilyen kis teremtményeket láttok, nem összetaposni, hanem megfigyelni, megismerni kell őket. Megkóstolni azonban egyiket sem ér! :)

Ha lelkiekben felkészültél, akkor mutatom: