„inkább csodáld a paripát
nem-írható tudása mennyi
lelkében őrzi mosolyát
nem is bírná arcára venni”
(részlet Weöres Sándor Le journal c. verséből)
A lovak csodálatos állatok! Amikor 10 éves koromban először kapcsolatba kerültem a lovakkal, még nem gondoltam, hogy végigkísérik majd az életemet. Leírhatatlan, hogy mennyi örömöt, élményt adtak nekem, és hogy mennyi mindenre megtanítottak. Félénk, introvertált gyerek voltam, de amikor a lovak közelébe kerültem, ezen felül tudtam kerekedni, és a lóra, lovaglásra hangolódva észre sem vettem, hogy az évek során hogyan omlanak le a falak előttem, és hogyan nyílik meg a világ. Ezt az érzést nem lehet szavakba önteni. Aki már valaha kapcsolatba került lóval az tudja csak igazán, hogy ezek a nemes állatok igenis képesek gyógyítani a testet és a lelket egyaránt.
A lovak ezen különös képességét alkalmazzák a szakemberek a lovasterápia különböző területein. A témáról Bozori Gabriellával, gyógypedagógus-lovasterapeutával beszélgettem, aki egyben a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Fóti Lovasterápiás és Oktató Központjának vezetője is.
Mi az a lovasterápia pontosan? Milyen problémával küzdő gyermekek részére ajánlott ez a fajta kezelés?
A lovasterápia egy összefoglaló név, amely magába foglalja mindazokat a tevékenységeket, amiket lóháton, lóval, ló körül végzünk annak érdekében, hogy a résztvevő pácienseknek javuljanak a képességei, a különböző motoros, kognitív funkciói, az életminőségük. Célunk, hogy elősegítsük a rehabilitációt vagy akár a prevenciót.
A lovasterápiának 3 területe van:
- Van egy ága, amit úgy hívunk, hogy hippoterápia. Itt gyógytornász vagy szomatopedagógus végzettségűek a lovasterapeuták, és ők foglalkoznak a mozgásukban akadályozott páciensekkel. A mozgásproblémák lehetnek neurológiai vagy ortopédiai eredetűek. A ló mozgása közben közvetített mozgásimpulzusokat használjuk a terápiában, mely stimulálja a résztvevő központi idegrendszerét és egyensúlyát. Itt a terápia során hátulról, hosszúszáron vezetik a lovat.
- A második terület az ún. gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna. Ezen az ágon gyógypedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel. Ezen a területen nagyon sokféle sérüléssel, fogyatékossággal, problémával találkozunk. Foglalkozunk például értelmileg akadályozott, autizmussal élő, látás- vagy hallássérült, tanulási problémákkal küzdő, hiperaktív, figyelemzavaros, és beszédproblémás gyermekekkel. A gyógypedagógiai lovaglás segít a tanuláshoz szükséges képességek, a kommunikációs készség, a magatartásbeli hiányosságok fejlesztésében is. Ennél az ágazatnál a lónak komplexen, minden hatását felhasználjuk a terápia során, és nagyon változatos munkaformákat alkalmazunk. Nemcsak a lovaglás, hanem a ló körüli tevékenységek is – például lóápolás – a terápiás foglalkozás része.
- A lovasterápia harmadik – és hazánkban egyben legfiatalabb – ága a pszichológiai lovasterápia. Ahogy a neve is mutatja, ezen terápiákat kizárólag pszichológusok és pszichiáterek vezethetik. Főleg a lelkieredetű betegségekkel, problémákkal foglalkoznak, lehet ez szorongás, hangulati problémák, depresszió, kötődési, táplálkozási problémák. Ebben az ágazatban a lónak a tükörfunkcióját használják a terapeuták, ami azt jelenti, hogy a lovak könnyen és gyorsan reagálnak azokra az emberekre, akik a környezetükben vannak. A bizonytalanságunkat, kételyeinket, haragunkat, kiegyensúlyozatlan lelkiállapotunkat nagyon pontosan visszajelzik. Ez az az alap, ami elindíthat egy folyamatot a terapeuta és a páciens között, tehát a ló segít tudatosítani és feloldani ezeket a problémákat.
A lovasterápiában alapvetően 3 éves kortól foglalkozunk a gyerekekkel, azonban ez függ azért sok tényezőtől, pl. milyen problémával küzd, milyenek a képességei, testi adottságai, ezért a döntés mindig egyéni elbírálás alapján történik.
Amikor véget ér a terápiás folyamat, a gyerekek túlnyomó része szeretné folytatni a lovaglást, így nekik van lehetőségük bekapcsolódni a fogyatékos személyek szabadidős lovaglásába és lovassportjába. Ez már nem terápia, hanem itt a lovasok kimondottan lovagolni tanulnak, és itt a cél csakis a lovaglási képességek fejlesztése. A lovasoktatók, akik ezen a területen dolgoznak, azonban speciális képesítéssel rendelkeznek, és sajátos technikákat alkalmaznak.
Sokszor a gyerekek és a ló között különleges kapcsolat jön létre, miben nyilvánul ez meg? Milyen pluszt ad a lóval végzett terápia, mint az egyéb foglalkozások? Hogyan fejleszt?
Az első lényeges különbség, hogy a terápia szabad levegőn zajlik. A másik nagyon fontos dolog, hogy a gyerekek együttműködnek egy náluk sokkal nagyobb élőlénnyel. A lónak a méreténél fogva van egy ún. hordozó funkciója, ezáltal egészen más fajta élményt ad a lovasterápiában résztvevő páciensnek.
Fontos az, hogy az összes érzékszervünk működik a terápia során, ez segíti a szenzoros integráció fejlődését. Például, ha felülhetünk a ló hátára, érezzük a mozgását, a testének a melegét, az illatát. Rengeteg vizuális, akusztikus, taktilis élményt kapunk a lótól.
Mindezek mellett, ami szerintem talán a legfontosabb, az a motiváció. A ló a gyerekek, de a felnőttek számára is egy olyan motiváló erő, aminek a hatására a páciensek belemennek olyan helyzetekbe, amit egyébként a ló nélkül nem valószínű, hogy megtennének. Kialakul egy olyan érzelmi kapcsolat az állatokkal, ami sok gyerek életében fontos szerepet tölt be. Borzasztóan tudnak ragaszkodni hozzájuk. Van, aki úgy gondolja, hogy a ló a legjobb barátja, segítségével képes megnyílni, könnyebben kapcsolatot teremteni.
Nem utolsósorban igyekszünk olyan feladathelyzeteket teremteni a gyermekek számára, amelyeket sikerélménnyel tudnak zárni. Ezáltal az önértékelésük, önbizalmuk sokat fejlődik.
Milyen különleges képességekkel bírnak a terápiában résztvevő lovak? Mitől válik egy ló terápiás társsá?
Bizonyos meghatározott szempontok alapján választjuk ki a lovakat. Fontos például a lónak az ivara. Mi alapvetően kancákkal és herélt lovakkal dolgozunk. Nagyon fontos, hogy a mozgásuk minden jármódban (lépés, ügetés, vágta) ép legyen. Ez a hippoterápiában különösen lényeges, hiszen ott a ló által közvetített mozgásimpulzusok adják a terápia hatásmechanizmusának az alapját. Fontos az, hogy milyen a temperamentumuk, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott lovak legyenek, akik bíznak az emberben, hajlandóak tanulni, együttműködni. Megfelelő legyen a munkabírásuk, hiszen nekik nem elsősorban fizikailag, hanem inkább pszichésen megterhelő ez a munka, hogy fegyelmezetten kell dolgozni, és ez az, ami leginkább nehézséget okoz egy lónak. Ha ezen szempontok alapján úgy gondoljuk, hogy egy ló megfelelő lesz erre a feladatra, akkor átesik a ló a szokásos alapkiképzésen, és ezzel párhuzamosan megkezdődik egy olyan speciális képzése a lónak, amely után alkalmassá válik a terápiás munkára.
Nagyon fontos az, hogy lehetőleg deszenzibilizáljuk a lovakat, ami azt jelenti, hogy egy picit érzéketlenné tegyük a külvilág ingerei felé. A speciális kiképzésnek nagyon fontos alapját képezi, hogy a lovakat megpróbáljuk belevinni minden olyan helyzetbe, ami egy terápiás foglalkozáson megtörténhet.
A kiképzés végén a lovaknak egy alkalmassági vizsgát kell tenni, és ha ezt siekresen teljesítik, valamint betöltötték az 5 éves kort, akkor dolgozhatnak terápiás lóként. A Fóti Lovasterápiás és Oktató Központban jelenleg 15-20 terápiás lóval dolgozunk.
Mi az a szenzoros park? Milyen eszközökkel segíti a fejlesztést?
A szenzoros park egy saját fejlesztés, és az ötlet onnan indult, hogy járnak hozzánk látássérült, autizmussal élő, illetve szenzoros ingerfeldolgozási problémákkal küzdő gyermekek is, akiknek még változatosabbá szerettük volna tenni a foglalkozásokat, ezért kialakítottunk egy ún. szenzoros parkot. Ezt úgy kell elképzelni, hogy különböző ösvények vezetnek az erdőn keresztül, amiknek változó a felszíne: van füves, homokos, kisebb és nagyobb kavicsos talaj. Különböző puhaságú és keménységű felületek váltják egymást. Építettünk bele emelkedőket, lejtőket, vizesárkot, amelyeken áthaladva más lesz a lovak mozgása, hátának a ringása, így más-más ingereket közvetítenek a lovasa felé. Az ösvények mentén találhatóak kis házikók is, melyekben különböző játékokat, feladatokat tudunk célirányosan egy-egy adott gyereknek odakészíteni. Amikor itt tartjuk a foglalkozást, az olyan, mintha egy „tereplovagláson” vennének részt a gyerekek, és közben az állomásoknál még extra feladatot kell végrehajtani, amit a lovasok és a lovak is nagyon élveznek.
Hány terápiában résztvevő gyermek fordul meg éves szinten a Fóti Lovasterápiás és Oktató Központban? Melyek a leggyakoribb problémák a gyermekeknél?
Hetente átlagosan 80 gyermek fordul meg nálunk különböző típusú sérüléssel, problémával, a terápiák száma éves szinten nagyjából 2-3000 fő között mozog.
Mivel a lovasterápia minden ágával foglalkozunk, így a korábban felsorolt betegségek mindegyikével találkozunk. Az utóbbi időben talán az autizmus diagnózissal rendelkező gyermekek száma a legmagasabb. Illetve sok a hiperaktív, figyelemzavaros, szenzoros ingerfeldolgozási problémás, valamint a szorongással és magatartási problémákkal küzdő gyermek is.
Alapvetően egy tanévet járnak hozzánk terápiára a gyerekek, és heti 1 alkalommal vesznek részt a foglalkozásokon, de vannak olyan páciensek, akiknek javaslunk még egy tanévnyi lehetőséget, mert úgy látjuk, hogy indokolt a terápia folytatása.
Tudna példákat mondani, hogy milyen pozitív eredményt értek el bizonyos esetekben a lovasterápia révén?
Az utóbbi időben egyre több óvodás korosztályú gyermek jön hozzánk. Azt látom, hogy 4-5 éves korban a lovasterápia óriási lendületet ad ahhoz, hogy mire iskolába megy a gyermek, felzárkózzon annyira, hogy az iskolakezdés ne legyen negatív élmény.
A másik terület, ahol látványosak az eredmények az a beszédindítás és a beszédfejlesztés területe. Autizmussal élő gyerekeknél azt látom, hogy a szociális kapcsolatok és a kommunikáció fejlesztés területén érünk el jelentős eredményeket.
A legtöbb gyereknél a lóval való együttműködés olyan motivációt ad, hogy rengeteg dolgot hajlandó megcsinálni csak azért, hogy a lovak közelében lehessen.
Ha valaki szeretné, hogy gyermeke lovasterápián vegyen részt, mi a menete ennek?
A lovasterápiát orvosi javaslattal lehet igénybe venni. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak van egy gyermekneurológus szakorvosa, ő az, aki megvizsgál minden jelentkezőt függetlenül attól, hogy milyen orvosi ajánlással érkezett. Megnézi, hogy nincs-e olyan problémája, ami miatt esetleg ő nem vehet részt a lovasterápiában.
Pozitívum, hogy a Nevelési Tanácsadók és a Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői Bizottságok egyre jobban elismerik a lovasterápia hatékonyságát, és egyre több helyen javasolják is a vizsgált gyermekeknek.
A lovasterapeuta minden esetben felméri az adott pácienst, akivel foglalkozik, áttanulmányozza eddigi vizsgálati anyagait, a diagnózisát. A terápia megkezdése előtt a szülőkkel megejtünk egy hosszú beszélgetést, ahol megpróbáljuk a lehető legtöbb információt összegyűjteni a gyermekről. Ezek alapján a lovasterapeuták egyéni fejlesztési tervet dolgoznak ki, és ennek a tervnek az alapján kezdődik meg a terápiás munka.
A költségeket tekintve a Fóti Lovasterápiás és Oktató Központ máshogy működik, mint a magánjelleggel folytatott lovasterápiák. A szülők kitöltenek egy támogatási nyilatkozatot, és abban megjelölik, hogy ők mennyivel tudnak hozzájárulni a terápia költségeihez, és a fennmaradó részhez pedig kérik a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat támogatását.
Évek óta dolgozunk azon, hogy a lovasterápia bekerüljön a NEAK támogatási rendszerébe, azonban ez egy hosszú folyamat. Hogy mikor és hogyan fog megvalósulni, azt sajnos nem tudjuk, de bízunk benne, hogy ez a jövőben meg fog történni, és így még több gyermek tudja igénybe venni a lovasterápiás foglalkozásokat.
A cikk a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Fóti Lovasterápiás és Oktató Központ közreműködésével készült. A cikkben használt fotók a Fóti Lovasterápiás és Oktató Központ tulajdonát képezik.
************************************************************
Kapcsolódó cikkek:
************************************************************
Tipp:
A Gaston érzelmei könyvsorozat Aurélie Chien Chow Chine grafikus és óvodai relaxációs terapeuta tapasztalata révén megfontolandó tanácsokat ad az érzelmek feltárásában és jó irányba terelésükben.
Gaston éppen olyan unikornis, mint a többiek. Egy dolgot kivéve: sörényének színe mindig az érzelmeit tükrözi. Ha Gaston nagyon boldog, sörénye a szivárvány színeiben ragyog. Csakhogy a kis unikornis néha szomorú vagy féltékeny, dühös, esetleg fél.
A bájos képekkel illusztrált könyvsorozat történetei Gaston egy-egy kalandját mesélik el, és olyan légzőgyakorlatot is leírnak, melyek segítenek az érzelmek megértésében, az öröm teljes átélésében vagy a rossz érzések leküzdésében. Ajánljuk óvodásoknak, szüleiknek és óvodapedagógusoknak egyaránt.
************************************************************
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, és kövess, mert hamarosan újabb érdekes témával jelentkezem!
