A cikk 1. részében Varga-Szabó Barbara gyermekápolót, a Dana Stúdió és Szülőklub vezetőjét kérdeztem az állami kórházak szülészeti protokolljáról. Valamint arról, hogy ő hogyan látja a helyzetet, van-e remény arra, hogy szintet lépünk, és felzárkózunk azon országokhoz, ahol minden állami kórház egységesen követi az erre vonatkozó ajánlásokat.
Az első részből kiderült, hogy ami a szülészeti- és csecsemőosztályokat illeti, hazánkban a tapasztalatok és élmények nagyon vegyesek a szülő nők szemszögéből nézve. Vannak nagyon elborzasztó esetek, és szerencsére azért szép számmal vannak pozitív élmények is, ami reményt adhat a változásra.
Ebben a részben kicsit beszélgettünk Barbarával arról is, hogy melyek azok a szakmai irányelvek, amelyek nagyon is meghatározóak a szülők és újszülöttek szempontjából is.
Miért előnyös az a babára és az édesanyára nézve, hogy a köldökzsinórt addig nem vágják el, ameddig az pulzál? Bevett gyakorlat-e ez a szülészeteken?
Azt tapasztalom, hogy a kései köldökellátás egyre szélesebb körben örvend népszerűségnek. Ennek talán az egyik oka az, hogy a szülők is többet informálódnak a várandósság alatt, és ki mernek állni, azért, amit szeretnének. Valamint egyre több olyan szervezet van, akik naprakész információval látják el a családokat.
Fontossága például abban rejlik, hogy a baba véráramlása sokkal jobb, így könnyebbé válik az adaptálódás számára. Az újszülött szervezete számára haszontalan anyagok a lepény felé kiáramolnak, és a lepény felől érkező friss vér pedig „feltölti” a babát. Az újszülött vasraktárai is ilyen módon feltöltődnek az első fél évre mindenképp, de akár azon túl is. Minimum 30-60 másodpercnek meg kell valósulnia mindehhez. Az ideális esetben az elfogadható idő a 180 másodperc lenne. Koraszülöttek esetében létfontosságú szerepe van!
Régen azt gondolták, hogy a korai köldökzsinór-átvágás megelőzi azt az állapotot, hogy az édesanyának jelentősebb vérvesztesége legyen. Ma már tudjuk, hogy nem befolyásolja negatívan az édesanya állapotát sem.
Fontosnak tartod-e a bőr-bőr kontaktust a baba megszületése után? Mit jelent az „aranyóra”, és miért van szükség rá?
Roppantul fontosnak tartom, igen!
Az „aranyóra” az első életórákat foglalja magába, amikor regenerálódunk, és egymásra hangolódunk a babával. Olyan hormonális változások zajlanak ekkor, melyek azzal a babával kapcsolatban soha többet. Ráadásul a szoptatást is meg tudjuk alapozni. A korai mellre tapadás alkalmával az előtej (kolosztrum) minél hamarabb a baba szervezetébe kerül kifejtve jótékony hatását, pont úgy, mint egy védőoltás. Édesanya szempontjából nézve egy nehezebb lepényleválásban is nagy szerepet játszik a szoptatás megkezdése a szülőszobán. A kisbaba a szülő testén található flórával kolonizálódik először, és nem a kórházéval. Az immunrendszer épülése miatt ez sem elhanyagolható!
A szülői test egy meleg inkubátorként funkcionál, ismerős közeg a babának, könnyebben átzökken a kezdeti nehézségeken. Életfunkciói stabilabbak. A szülőknek a bőr-bőr és a bőr-szőr kontaktus megvalósulása katartikus élmény, mely a kötődésben is szerepet játszik.
Minek az elsajátításában segítenek a csecsemő- és gyermekápolók a kismamáknak az újszülött osztályokon?
A gyermekápoló feladata összetett, és nem az újszülött osztályon kezdődik. Már a szülőszobán, a kitolási szakaszban érkezünk. A mi feladatunk az újszülött ellátása egyedül vagy neonatológussal (újszülött gyógyásszal) karöltve. Az aranyóra alatt megfigyeljük a kisbabát, hogy hogyan viselkedik, mellre tud-e tapadni. Majd az osztályon elmondjuk és megmutatjuk az édesanyának a babagondozás alapjait, és segítjük a minél zökkenőmentesebb szoptatást.
Tudom, hogy nem mindenhol van így, és nagyon sokszínű a paletta a csecsemősök terén, de szeretném, ha pár negatív tapasztalat miatt nem általánosítanánk. A nagy átlag hivatásának tekinti a munkáját, és aszerint is dolgozik.
Mennyire támogatják a gyermekápolók az igény szerinti szoptatást?
Ahogy fent említettem, nagyon fontos szerepük van a szoptatás kialakításában. Az első pillanatok kulcsfontosságúak. És itt megint csak arra térek ki, hogy az adott intézmény protokollja mit enged meg. Még mindig létezik olyan szülészet a fővárosban is, ahol nincsen aranyóra és cukros vizet adnak a babának. És olyan is, ahol nem csecsemős látja el a babát, hanem mondjuk szülésznő. Amivel nincsen baj, de az ő feladata inkább az édesanya obszerválása, és sok helyen nem részesülnek megfelelő oktatásban a szoptatás terén sem. Így már az első percek sem zökkenőmentesek.
Ahol én szültem, ott 5 évvel ezelőtt bevett szokás volt, hogy az újszülött osztályon cukros vizet adtak a babának cumisüvegből, ez most is a protokoll része? Feltétlenül szükség van erre, vagy van lehetőség ezt elkerülni?
Egységesnek kellene lenni a szemléletnek. Az általam ismert kórházak igyekeznek haladni a korral, de ahogy már említettem, nem mindenki veszi át az új nézeteket.
A kisbabának semmi másra nincsen szüksége, csak édesanyjával vagy édesapjával történő bőr-bőr ill. bőr-szőr kontaktusra a 0. perctől, és az előtejre, majd az anyatejre. Régen azt hitték, hogy az élettani sárgaság megelőzhető azzal, ha pár órás kortól vizet iszik a baba, és így a sárgaságot okozó anyag, a bilirubin a vizelettel kiürül a baba szervezetéből, azonban ma már tudjuk, hogy a kiürülés a széklettel történik. Az anyatejnek pedig hashajtó hatása van az első 6 hétben, ezért segíteni tudja a magzati salakanyagok, többek között a bilirubin kiürülését is.
Amiért kialakult, hogy glükóz oldatot adnak a babának, az az attól való félelem, hogy leesik a vércukorszintje, mivel egykor hosszú órákon át szeparálták anyát és gyermekét. Azonban ez is kiküszöbölhető a korai mellre tétellel és a rooming-in rendszerrel.
A kisbabának megszületéskor cseresznye nagyságú a gyomra, amelybe pár csepp előtej elegendő. Ha idejekorán kitágítjuk a gyomrát vízzel vagy tápszerrel, akkor türelmetlen, állandóan éhes kisbabát kapunk, aki nem szeretne dolgozni a tejért, hiszen első tapasztalata az, hogy könnyebben is elérhet valamilyen táplálékot.
A szoptatás nem pusztán csak a táplálásról szól! Egy biológiai norma. Kapcsolat édesanya és gyermeke között. Egy olyan létfontosságú szál, melynek pozitív hatásai egy életen át elkísérnek.
Miért hasznos a kismamák és kispapák részére a szülésfelkészítő tanfolyam? Milyen támogatást nyújt a leendő szülőknek egy ilyen tanácsadás?
A szülésfelkészítő tanfolyam fontos feladata, hogy átfogó tudást adjon a várandós párnak. Ha a bizonytalanság helyébe pozitív erő lép, akkor a szülés szempontjából is kedvezőbb a végkifejlet.
Ha tudod, hogy mikor kell a kórházba indulni, hogyan zajlik a szülés, ki foglalkozik veled a szülőszobán, kik azok, akik a babádat megfogják az első percekben, nyugodtabb lelkiállapotot biztosít. Valamint az apukák is még aktívabbak lehetnek a kezdetektől. A Dana Stúdió és Szülőklub szülésfelkészítő tanfolyama mindezeken túl a perinatológia tudományát segítségül hívja, hogy még hasznosabban készíthesse fel a párokat. Köszönet érte Rados Kata szülésznő szakértőnknek!
A perinatológia a szülés körüli eseményekkel foglalkozó klinikai tudomány. Mivel már a kezdeteknél nem mindegy, hogy mi és hogyan történik, ezért fontos, hogy felhívjuk a párok figyelmét azokra a tényezőkre, melyek megkönnyíthetik az adaptálódás időszakát, és befolyásolhatják a gyermek és szülők közötti kapcsolatot.
Fotó: Dana Stúdió és Szülőklub
A cikk a Dana Stúdió és Szülőklub közreműködésével készült.
***********************************************************
Tipp:
Szerezd be a kelengyét a Babaszafarinál, és használd ki a KOMBINÁLT AKCIÓT, ahol is jelentős kedvezményre tehetsz szert a vásárlás árából! Részletekért kattints a képre.
***********************************************************
Kapcsolódó cikkek:
- Mi vár ránk a szülészeten? - 1. rész
- Hogyan állítsuk össze a kelengyelistánkat? - Kórházi csomag
- Mire jó a szülésfelkészítő tanfolyam?
- Hogyan lendüljünk túl a szoptatási nehézségeken? - 1. rész
- Hogyan lendüljünk túl a szoptatási nehézségeken? - 2. rész
***********************************************************
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, és kövess, mert hamarosan újabb érdekes témával jelentkezem!
