Egy 4 éves „rosszevő” kislány anyukájaként nyakig benne vagyok a „nem eszik a gyerek rendesen, és borzasztóan válogatós” témában, és nagyon jól tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Háromból két anyuka, akivel erről a témáról beszélgetek, biztosan szembesül vagy szembesült hasonló problémákkal, mint én.

Szóval adott egy okos, egészséges kisgyerek, aki ímmel-ámmal eszik. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor hallottam tőle azt, hogy „éhes vagyok!”. Mondjuk én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a zöldséget, gyümölcsöt legalább szereti, de szinte csak azt. Hát, nekünk anyukáknak, úgy tűnik semmi se jó!

Mivel tudom, hogy ez az evés körüli mizéria sok családot érint, ezért úgy gondolom, talán nem is rendellenes, hanem inkább normális. Mostanában én is kicsit lazábban állok a témához, de azért teljesen elengedni még nem tudtam.

Próbálom máshonnan megközelíteni, inkább szeretném megérteni a miértjét, és nem mindenáron megváltoztatni.

Ezért úgy döntöttem, egy szakembert fogok megkérdezni a témáról, kérdéseimre Dr. Kovács Tibor, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet gyermekgyógyásza válaszolt.

Valóban a gyerek azokat az ételeket fogja szeretni, amit az édesanya a terhesség során gyakran fogyaszt, vagy ez csak városi legenda?

Ez a megállapítás valóban a városi legenda körébe tartozik.

Úgy vettem észre, sokszor fontosabb a látvány, mint az íz, ha ételről van szó, ennek mi az oka?

Ahhoz, hogy megkívánjunk egy ételt valóban nem csak az szükséges, hogy az ízletes legyen számunkra, egy bizonyos életkortól az illata, a látványa ugyanolyan fontos. Gondoljunk csak egy szépen vagy gyermek esetében viccesen felszolgált tányér látványára vagy arra, hogy a rajta lévő finomságokat leturmixolva teszik elénk. Az összetevőkben nem lesz különbség, de nem kérdés, hogy a kettő közül melyikhez fognánk hozzá szívesebben.A legtöbbször nem is hajlandó megkóstolni az új ízeket, mit tehetünk ilyenkor?

Semmiképpen ne erőltessük, mert az csak az ellenérzést fogja fokozni. Amennyiben a gyermek azt látja, hogy a szülei is változatosan étkeznek, ott ül velük az étkezőasztalnál, akkor előbb-utóbb felkeltődik a kíváncsisága. Szerencsés, ha ez már megtörténik a gyermek 1 éves kora körül, mert akkor ehhez a változatossághoz fog hozzászokni, az lesz számára a természetes. Hasznosak lehetnek a jópofa, vicces tálalási ötletek is. Persze elengedhetetlen, hogy a gyermeknek legyen megfelelő éhségérzete, de erről még a későbbiekben ejtek pár szót.

Az én lányom ízlése szinte hetente változik az evés terén, ez normálisnak mondható?

Semmiképpen nem nevezném abnormálisnak. A gyermekeknek is lehetnek preferált ételei, kívánságai, a lényeg, hogy hosszútávon változatos és minél szélesebb skálájú étrendet tudjunk biztosítani.

Hogyan ismerjük fel és mit tudunk tenni, ha pszichés okok állnak az étkezési zavarok mögött?

Az étvágytalananság pszichés háttere esetén a gyermek hangulati zavara, szorongása szokott a háttérben meghúzódni. Ebben az esetben azonban ezek a jelek, tünetek nem csak a gyermek étkezési magatartásának a megváltozásával járnak, hanem a mindennapi viselkedésében, tevékenységében, alvásában is tükröződnek.  Gyakran társulnak hozzá szomatizációs panaszok, vagyis amikor testi tüneteket fogalmaz meg a gyermek (fejfájás, hasfájás) szervi betegségek hiánya ellenére.

Jó az, ha mindig csak legyintünk, ha a gyermek ott hagyja az ételt?

Semmiképpen nem szerencsés, de ne reagáljuk túl a dolgot! Szoktassuk hozzá, hogy inkább kevesebb mennyiséget szedjen, akár többször is, de azt fogyassza el, mintsem kidobásra kerüljön az étel. Fontos azonban, hogy megbeszéljük vele, hogy mi az oka ennek. Nem mindegy, hogy egyáltalán nincs éhségérzete vagy az ízével, látványával, illatával van gondja. Természetesen a rendszeres elutasítása az ételeknek, étkezésnek figyelem felhívó jel is lehet, amit célszerű jelezni a gyermekorvos felé.

Hogyan kezelje egy anya, ha nem eszik a gyermeke?

Türelemmel, ugyanakkor osszuk meg ezt a gyermekorvossal is. Nem ritka gyermekkorban a vashiány, az ehhez társuló vérszegénység, és ezek egyik vezető tünete lehet az étvágytalanság. Ezeknek az állapotoknak a rendezése az étvágyra is jótékonyan szokott hatni. Fontos, hogy minden szülő megértse, hogy ahhoz, hogy a gyermek szívesen elfogadjon ételt, alapfeltétel, hogy legyen éhségérzete. Ugyanakkor nagyon sokszor azt látjuk, hogy a szülők ebbe nem gondolnak bele. Az éhségérzet kialakulását nagyon könnyen megakadályozhatjuk. Sokszor az a szülői reakció egy rossz evő gyermek esetén, hogy nasikkal, édességekkel kínálják, mondván „legalább egyen valamit”. Ugyanakkor a gyorsan felszívódó szénhidráttartalmuk miatt nagyon gyorsan megszűntetik a gyermek éhségérzetét. Gondoljunk csak bele, ha éhesek vagyunk és bekapunk jobb híján két szem kockacukrot, akkor pár perc elteltével megszűnik az éhségérzetünk, holott azt nem a kívánatos módon csillapítottuk! Ugyanez a helyzet az üdítők, gyümölcslevek, teák fogyasztása esetén is! Ráadásul ezekből szívesen isznak többet a szükségesnél az élmény kedvéért a gyermekek, ez pedig a gyomor teltségérzetét okozva tovább növelik az étvágytalanságot.

Ha nem eszik a gyerek semmilyen tejterméket, abból adódhat egészségügyi problémája?

A tej fontos ásványianyag forrás, ezért nem a tejfehérje bevitelének hiánya okozhat gondot, hanem a szükségesnél kevesebb kalcium elfogyasztása a csontanyagcserére. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni, és kompenzálni egyéb, kalciumban gazdag élelmiszerek fogyasztásával (zabpehely, dió, mandula, spenót, karalábé, bizonyos zöldfűszerek) vagy végső esetben étrendkiegészítővel.

A cikk a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet közreműködésével készült

Ha tetszett a cikk, oszd meg mással is, és kövess, mert hamarosan újabb érdekes témával jelentkezem!