Beköszöntött a szeptember, vele együtt a tanévkezdés is, ami nem csak az újdonsült kisiskolások szüleinek jelent kihívást, hanem a bölcsődés és óvodás korú gyermekek családjának is. Talán nekik még jobban, hiszen ez az első igazi elszakadás, melyet minden gyermek másképpen él meg.

Gyakorló anyukaként én is megtapasztaltam az érzést, amikor lányom kétségbeesve és értetlenül állt a dolog előtt, hogy én ott merem hagyni idegenek között, és ez mostantól minden nap így lesz. Neki sajnos 3 hónap kellett, hogy ezt feldolgozza, életem legszörnyűbb időszaka volt, és gyanítom, ezzel nem vagyok egyedül.

A Bóbita Magánóvoda és Bölcsőde intézményvezető-helyettesével, Takács Antónia mesterpedagógussal beszélgettünk a témában, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre.

Az én lányomnak több hónap volt, mire megszokta és megszerette a bölcsődét, mennyire mindennapos eset, hogy egy gyermeknek ennyire nehéz a szülőtől való elszakadás, és milyen lelki vagy fizikai okai lehetnek ennek?

A beszoktatás minden kisgyermeknél kicsit másképpen zajlik, hiszem más-más családból és szociális háttérből érkeznek. A beszoktatás időszaka és folyamata csak abban az esetben hat ki a későbbiekben a gyermek társas viselkedésére, ha bizalom vesztett lett a szülő vagy éppen a szeretetnélküliség érzését közvetíti a beszoktatással párhuzamosan.

Minél fiatalabb életszakaszban szakad el egy kisgyermek az édesanyjától, annál gyorsabb a beszoktatás ideje. A bölcsődések viszonylag hamar, 2-3 hét alatt már mosolyogva játszanak, esznek, tevékenykednek, elfogadják a bölcsődei kisgyermeknevelők személyét, sőt ragaszkodnak hozzájuk. Óvodás korban ez már egy hosszabb folyamat, különösen azoknál a gyermekeknél, akik 3 éves korukig az édesanyjukkal voltak. De az óvodapedagógusok magas szakmai tapasztalata, empatikus odafordulása, a gyermekek-családok egyéni sajátosságainak figyelembevétele segít ennek az időszaknak az átvészelésében.

A mi intézményeinkben egyénre szabott, de tervezett befogadási/beszoktatási rend működik. Valóban sokszor az édesanyáknak sokkal nehezebb az elválás, mint a gyermekeknek. Beszélgetéssel, odafigyeléssel, telefonos kapcsolattal és sok élményfotó küldésével nyugtatjuk meg a szülőket, hogy gyermekeik jól érzik magukat, és felszabadultan játszanak a bölcsődében, óvodában egyaránt. Ha a szülő és a pedagógusok között kialakul a bizalmi kapcsolat, akkor a kisgyermek is elhiszi, hogy jó helyen van és a beszoktatás ideje semmiképpen sem húzódik el hónapokig.

Van-e létjogosultsága gyermekpszichológushoz vinni a gyermeket, ha nem sikerül a beszoktatás?

Óvodapedagógusi és vezetői munkánk során nagyon ritkán fordul elő, hogy pszichológus segítségét kérjük, javasoljuk a beszoktatás folyamatához. Hosszú évek tapasztalata azt igazolja, hogy nem a kisgyermekekkel van gond ilyen esetben, hanem a szülőkkel, a családdal. Ha megfelelő biztonságból, bizalmi háttérből érkezik egy kisgyermek, akkor azt is megérti, hogy a szülei nem hagyják örökre a bölcsődében és az óvodában, és azt is elhiszi, hogy nem akarnak neki rosszat. Természetesen akkor lesz hiteles ebben egy szülő, ha ő maga is elhiszi és azt közvetíti gyermeke felé, hogy biztonságban és jó kezekben hagyja őt ott. Minden esetben elsősorban szülői megsegítés kell a beszoktatásnál, nem a kisgyermekek igényelnek pszichológusi megerősítést. 

fotó: Bóbita Magánóvoda és Bölcsőde

Milyen bevált praktikákat javasol, amelyek elősegíthetik az elengedést?

Mindenképpen egy biztonságot nyújtó társ jelenléte (plüss játék, cumi, pelenka, rongyi) sokat segít a beszoktatás időszakban. A bölcsőde-óvodakezdés előtti otthoni beszélgetések is pozitívan hatnak a beszoktatás folyamatára. Hasznos dolog meglátogatni az intézményt bölcsőde- óvodakezdés előtt, megismerkedni a leendő kisgyermeknevelőkkel, óvodapedagógusokkal valamint sok információt átadni gyermekünknek, hogy megtudja, miért fog bölcsődébe-óvodába járni, mi vár majd ott rá.

Minden körülmények között hangsúlyozni kell és éreztetni gyermekünkkel, hogy szeretjük őt és olyan helyre visszük, ahol szintén szeretni fogják! Sokat segíthet, ha kisgyermekünkkel eljátsszuk, hogy ő viszi óvodába a plüss társát, neki kell majd ott vigyázni rá és délután, amikor érte megyünk, kíváncsian, figyelmesen hallgassuk meg, mi történt „velük”. Ez a fajta szerepjáték nagyon sok rejtett információt, érzést is napvilágra csal gyermekünkből.

Melyek azok a leggyakoribb hibák, amit a szülők elkövetnek a beszoktatás ideje alatt?

A legtöbb hibát ott követik el a szülők, hogy ők is kétségbe vannak esve és ezt nem leplezik gyermekeik előtt. Látszik rajtuk az aggodalom, a félelem és a bizonytalanság. Ami persze természetes reakció, de hogyan higgye el a gyermekünk, hogy minden rendben lesz, ha a szülők verbális és nonverbális jelzései nem ezt közvetítik. Nem tartjuk jó dolognak a hosszú búcsúzkodást, még egy puszi, még egy ölelés, csak még egy utolsó...!

Otthonról érdemes úgy elindulni, hogy megbeszéljük, hogy anyának, apának sietni kell, most nagyot ölelkezünk, az óvodában viszont egy puszi, egy ölelés és szépen elválunk. A kisgyermek maximum 5 percig sír, minél hosszabb a búcsú, annál zaklatottabban indul a napja. Semmi esetre ne hívjuk vissza magunkhoz a kisgyermekünket, ha már ügyesen bement a csoportba, hogy még elfelejtettem ezt vagy azt. Minél előbb menjünk ki a látókörükből. 

A mi időnkben volt kis-, közép, és nagycsoport, azonban azt látom, hogy a legtöbb óvodában ez már nem így van, mi ennek az oka? Mik az előnyei és hátrányai az összevont óvodai csoportoknak?

Évek óta nagy dilemma szülők és pedagógusok körében is, hogy mi a jobb a gyermeküknek. A vegyescsoport, ahol minden korosztály együtt van, vagy a tiszta csoport, mely életkor szerint szerveződik. Az oka annak, hogy egyre több a vegyes életkor szerinti csoportszervezés, elsősorban a szervezési, tervezési feladatokban rejlik. Több településen nem annyi nagycsoportos hagyja el az óvodát, mint amennyi kiscsoportos érkezne, a csoportok létszámfelosztása, a fiú-lány arányának megszervezése ezekben az esetekben sokkal könnyebb és praktikusabb vegyes szervezéssel.

Ezenkívül vannak olyan óvodai pedagógiai programok is, melyek kimondottan a vegyes életkorú csoportok szervezését támogatják, hiszen olyan programmal dolgoznak, ahol a család, a testvérek együttléte, a sok közös kirándulás vagy a nagyobbaktól való tanulás a létjogosultságuk.

Előnye mindenképpen a nagyobbaktól való tanulás, a nagyobbak számára pedig a türelem, a kivárás, a kisebbek megsegítése, illetve, hogy testvérpárok egy csoportba járhatnak. Hátránya viszont, ha magas létszámmal bírnak, ebben az esetben nehéz az egyéni képességek követése, figyelembevétele, illetve az iskolára való felkészítés, ami belekerült az Országos Óvodai Nevelés Alapprogramjába, mint kötelező elem.

Főleg az új köznevelési törvény tükrében, miszerint el kell engednünk a hatéves gyermekeket iskolába. Az azonos életkorú gyermekekből szerveződött csoportok esetében az iskolai felkészítésre is nagyobb hangsúlyt lehet fektetni, illetve a gyermekek játéka nyugodtabb, tartalmasabb, kreatívabb (nem rombolja szét a kisebb), folytatható egy szerepjáték, akár napokig is. A szociometria a tiszta csoportokban fejlettebb, több és szorosabb baráti kapcsolatok alakulnak ki és a kölcsönösség is gyakoribb. 

Mik az előnyei illetve hátrányai, ha egészséges és érintett (sérült) gyermekekből álló integrált csoportba kerül a csemeténk?

Ez is elég aktuális kérdés, mely minden szülőben és pedagógusban jogosan merül fel. Sok szempontból kell ezt az aspektust vizsgálni. Függ a gyermek sérülésétől, a csoport létszámától, az óvoda szakmai beállítottságú humánerőforrásától és az óvoda tárgyi feltételétől is. Az integrálás napjaink mumusa lett. Az elfogadás, a másság kezelésében valóban hasznos, ha ténylegesen integrálható egy kisgyermek. Azaz, ha olyan hiányosságai vannak, melyek az óvodai keretek közt is fejleszthetők és nincs a csoporttársai hátrányára. Mondok egy negatív és egy pozitív példát. Egy 26 fős csoportba beintegrálnak egy középsúlyos és autista gyermeket, aki egyáltalán nem tud kommunikálni, csak ordít egész nap és faltól falig szaladgál, időnként megharapja társait, vagy éppen megtépi a hajukat. Ez kifejezetten káros és hátrányos mind a sérült gyermek szempontjából, mert egy hangos, nagy létszámú csoportban van, ahol a neki megfelelő fejlesztést nem tudja megkapni, hiszen az óvodapedagógus nem gyógypedagógus és egyéb fejlesztő. A csoporttársak szempontjából pedig azért káros, mert a nyugodt, meghitt légkör megvalósíthatatlan ebben a közegben, az egyéni bánásmódról nem is beszélve, amikor mindig a sérült gyermek reakciójára kell fókuszálni.

Pozitív példája pedig lehet egy olyan, akár mozgásában kissé korlátozott vagy éppen együttműködő autista gyermek bekerülése a csoportba, aki nyugodt, részt vesz a közös tevékenységekben, képes kommunikálni verbálisan vagy nonverbálisan. Ilyenkor a gyermekek pozitívan élik meg a másságot, elfogadják és természetes módon kezelik, sőt segítik és alkalmazkodnak társukhoz. Ez esetben egy nagyon empatikus felnőtt válik majd belőlük.

fotó: Bóbita Magánóvoda és Bölcsőde

Az óvodába való felvételnél feltétel-e a szobatisztaság?

Semmi olyan törvényi hivatkozás nem áll rendelkezésünkre, mely kimondaná, hogy óvodai felvételnél feltétel a szobatisztaság. Természetesen vannak óvodák, ahol ezt kérik, hiszen a tárgyi és személyi feltétel nem adott a kisgyermekek pelenkázására, tisztába tevésére napi több alkalommal. Nincs pelenkázó asztal, az óvodapedagógus pedig nem képes 26-30 gyerek mellől kiszaladgálni, hogy pelenkázzon vagy éppen ruhát cseréljen, ezért van türelmi idő.

Általában 1-2 hónapig nagyon toleránsan arra törekszenek az óvodapedagógusok, hogy a családdal együttműködve minél előbb váljék szobatisztává a gyermek. Ha nem sikerül elhagyni a pelenkát, -többnyire állami intézményekben- javasolják a kisgyermek otthontartását, amíg szobatisztává válik. Ennek idejére felmentést kap a gyermek a jegyzőtől a kötelező óvodalátogatás alól. Férőhelye megmarad és várják vissza szeretettel sikeres szobatisztaság elérésekor. 

Milyen „trükkökkel” lehet elősegíteni a pelenka elhagyását?

Nyáron a legcélszerűbb a szobatisztaságra szoktatás, hiszen ilyenkor csak egy kisbugyi is elég, amit lehet gyakran cserélni. Sorolhatnék itt fel számtalan trükköt, plüss mackót, zenélő bilit, jutalmakat. De sajnos, hiába minden trükk, ha a gyermek idegrendszere nem elég fejlett ahhoz, hogy a vizeletingert, tartást szabályozni legyen képes. Ezt régebben már kétéves korukig elérték a kisgyermekek, napjainkban kitolódik 2,5-3,5 sőt 4 éves korra. Játékosan, erőszakmentesen, a folyamatosságra törekedve, az apró lépéseket betartva, sok dicsérettel, buzdítással lehet eredményt elérni. Itt is nagyon fontos a család támogató, következetes szemléletmódja, a szeretettel odafordulás, türelem, a napirendek kialakítása, amiben biztosan tud tájékozódni a kisgyermek. A napirendet kihangsúlyoznám, hiszen egy rutin, egy tudatos egymásutániság sokat segít a szobatisztaság kialakításánál.

Ha tetszett a cikkünk, oszd meg mással is, és kövess minket, mert hamarosan újabb érdekes témával jelentkezünk!